Oriah Hegyi Álmodó verse

Olvasásra ajánlok mindenkinek egy indián verset. Olvassátok többször, figyelmesen:

“Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,

Nem érdekel, hogy hány éves vagy.

Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,

hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.

Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tieddel,
hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
az emberi lét korlátaira.

Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet.

Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből
ered-e az életed.

Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy IGEN !!

Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.

Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?

Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.

Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.

Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.

Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.

Azt akarom tudni,hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.”

A Pokol és Menyország a Földön van

Megosztok ismét egy tanulságos történetet, amit a neten találtam. Olvassátok, gondolkodjatok rajta:

Istennel beszélget egy szent ember .

Mondja neki:

- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.

Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi a szent embernek, hogy betekintsen….A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.A szentnek elkezdett csorogni a nyála.

Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett.Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.

A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.

Isten ekkor azt mondta:

- Amit most láttál az a Pokol volt.

Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában.

Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.

Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben. De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.

A szent ember ekkor azt mondja Istennek:

- Én ezt nem értem!

- ó, pedig ez egyszerű – válaszolja Isten – ez igazából csak ,képesség’ kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.

,A Pokol gyakran itt van a Földön.’

Ápold tehetséged, fejleszd kreativitásod

Kreativitásunkat fejlesztenünk kell. Mindenkiben ott található a tehetség csírája, azt szokás mondani, hogy mindenki tehetséges valamiben, ezt a valamit kellene megtalálnunk. Ez persze nem ilyen egyszerű. Nem elég csupán megtalálni, hanem mint valami törékeny kis virágot, ápolnunk kell, öntözgetnünk, nevelgetnünk minden kis fakadó rügyet, hogy majd egyszer kihajtson, terebélyesedjen, kiteljesedjen, és illatával örvendeztessen meg bennünket. Nagyon sok embernek nem adatik meg, hogy munkájában örömét lelje. Ez, sajnos, oda vezet, hogy a megkeresett pénz ellenére fölöslegesnek,értelmetlennek találja életét. Éppen ezért muszáj megragadnunk minden alkalmat, hogy életünkben fölfedezzük a szépséget, megtaláljuk örömünket minden cselekedetünkben. Ez a teljesebb élet záloga.

Légy merész, bátor.

Keress inspirációt mindenben, járj nyitott szemmel a világban, figyelj minden ingerre, és figyelj magadra, arra hogy milyen impulzusokat gerjesztenek benned ezek az ingerek. Így könnyebb rátalálnod arra, amni számodra igazán örömet okoz. Törekedj arra, hogy megértsd mi az, amivel érdemes foglalkoznod. Sokszor találkozol majd teljesen bizarrnak tűnő ötletekkel, amelyeket nem is gondoltad volna, hogy téged foglalkoztathatnak. Ne ijedj meg tőle, sokan azt mondják: én erre nem vagyok képes, bennem nincs erre affinitás. Ne hagyd magad megtéveszteni, próbáld ki magad mindenben, legyen az üvegfestés, versírás, gyöngyfűzés vagy éneklés. Ne hagyd hogy elvegye a kedved, ha nem sikerül egyből József Attila költészetének magasságába emelkedned, vagy ha énekhangod elmarad (egyelőre) Maria Callasától. Vágj bele mindenbe ami érdekel, próbáld ki magad, adj esélyt magadnak arra, hogy megtaláld ami igazán érdekel.

Szánj egy órát mindennap a hobbidra

Ne keress kifogásokat, hogy miért nincs időd. Erre muszáj időt keresned, csak Te nyerhetsz általa. Ez az egy órácska alatt vesd bele magad teljességgel piciny kedvtelésedbe. Azt fogod tapasztalni, hogy mindig találsz egy – egy  aprócska új ötletet, izgalmat, amit majd továbbfejleszthetsz. Igazából nem az számít, hogy hobbidnak mestere légy – előbb utóbb úgyis azzá válsz – ami igazán fontos, hogy kiélvezd a ráfordított idő minden egyes pillanatát. A világ rejtett izgalmai, összefüggései fognak számodra feltárulni. Lelkednek szüksége van arra, hogy kiszakadjon a mindennapok rutinjából. Edzésben kell tartanod szellemed, értékeid.

Ne törődj az eredménnyel

Erről már volt szó előbb, de igen fontosnak tartom kiemelni, hogy nem az eredmény a fontos, hanem maga a cselekvés, a kreativitás kiaknázása. Ne próbálj megfelelni semmilyen elvárásnak, esztétikai normának. Ne akarj jó lenni, egy a lényeg:  Te élvezd, és ez már több mint elég.

Az én érdeklődésemet, két tevékenység köti le teljes mértékben. Imádok ezeknek élni, sajnos nem tehetem meg, hogy hivatásszerűen foglalkozzak velük, de így is rengeteg örömet hoznak életembe. Nehéz pillanataimat mindig segítségükkel vészelem át. A gitárban és a fotózásban találtam meg mindazt a szépséget, amire lelkemnek szüksége van. Egy – egy gitárommal eltöltött óra, új energiákat mozgósít bennem. Nem vagyok virtuóz, rengeteget kell tanulnom még, de mindennap szakítok időt a gyakorlásra. Ma, az internet segítségével, rengeteg oktatóanyag beszerezhető, gitározni nem annyira nehéz megtanulni, mint ahogyan az elsőre tűnik. Másik előnye, hogy nagyon hamar képes sikerélményt nyújtani, ami hatalmas ösztönzőerő a továbbtanulásra. Fél év rendszeres gyakorlás már elég arra, hogy ismertebb slágerekkel szórakoztathassuk rokonainkat,  barátainkat, nem utolsó sorban magunkat. Minimális erőfeszítéssel a siker garantált.

A másik ami ugyanekkora örömet jelent, az a fotózás. Mindenkinek csak ajánlani tudom – aki még nem tette volna meg – hogy fektessen be egy digitális fényképezőgépbe. Ma már igazán elérhető áron vannak a tükörreflexes modellek is, megéri a befektetést. Autodidakta módon, csupán könyvek segítségével igazán jól el lehet sajátítani az alapokat, a többi már rajtad áll. Kiváló eszköz a kísérletezgetésre, egyéni látásmód, kreativitás fejlesztésére. Sokat lehet tanulni a fotósok, képzőművészek munkájából, az internet ennek valóságos tárháza. Próbáld ki magad. Lásd meg a szépséget mindenben. Egy idő múlva kifejlődik majd benned az az érzék, amivel mindenben meg fogod tudni találni a legrejtetteb szépség forrását: egy falevélben ugyanúgy mint egy füstölgő gyárkéményben, vízen uszó hordalékfában. Szebb élet kezdete. Rengeteg fotóm van, jobb, rosszabb. Viszont mindegyik őriz számomra valamit: azt a hangulatot, illatot, érzést, amit akkor éreztem, mikor a témát fölfedeztem. Az örök emlékezés lehetőségét rejti.

Keresd a szépséget, keresd bátran az örömet. Kutass és figyelj. Meg fogod találni mi az ami számodra örömet okoz, ez lesz a Te utad.

Ne hagyd elsorvadni e különleges érzékenységet!